Azt gondoljuk, nehézségek adódnak egy-egy élethelyzet megélésekor.
Azt hisszük, akadályokat kapunk a sorstól.
Tudatunk teszi a nehézséget nehézzé,
gondolkodásunk alakítja ki az akadályokat.
Ami történik velünk,
része a nagy egész kép teljessé alakításának,
amiről nem tudunk.
Életem egyre inkább aszerint változik,
hogy mire fókuszálok - néha még rajtakapom magam,
hogy régi beidegződéseket mormolok,
de elcsípem a gondolatot,
és már átvarázsolom a szeretet mágia tüzén.
Tisztuljon meg minden, ami még ottrekedt.
Meditációban átlélegeztetem, áttisztítom a gondolataimat,
elengedek mindent, ami már nem szolgálja új énemet.
Megköszönöm, hogy itt volt velem, és útjára bocsátom.
Lassan, lépésről lépésre tisztítom magam a szellemi síkon,
és ezzel párhuzamosan tisztítom testemet a fizikai síkon.
Készülök.
Akár a menyasszony, egy új életre.
Hófehérbe öltözve, ragyogó lélekkel egy új indulásra.
Nem tudom, mit hoz a holnap,
de minden este megköszönöm a napot,
a hozadékát, bármilyennek is éltem meg akkor,
abban a pillanatban, amikor felmerült,
és minden reggel hálát adok az új napért, a létért.
A köszönet és a hála emeli rezgésünket,
és oly kevés, amit ezért tennünk kell!
Ahogyan szívem átforrósodik,
gondolatban ezt az izzást,
ezt a fényt kiterjesztem környezetemre,
egyre nagyobb körben,
míg végül a bolygót ragyogja be a fény,
és tágul, tágul egyre.
Testem minden sejtje felizzik,
érzem, ahogyan lüktet bennük a fény,
és újra és újra megköszönöm,
hogy vagyok és hatok.
A boldogság bennem született meg, és egyre nő.
Életembe új segítők lépnek be,
köszönet érte,
új lehetőségeket kapok,
hogy tanuljak tőlük,
és taníthassam őket.
Mélyen hiszem, hogy ha mi magunk
képesek vagyunk emelni rezgésszintünket,
ez emeli a körülöttünk élőket is,
és így,
ezen a módon léphetünk egyre magasabbra,
lehetünk egyre fényesebbek,
válthatjuk meg világunkat: magunkon belül és magunk által.
A lehetőség mindannyiunké.
Éljünk vele.
Éljünk egyként vele.