Egy kép, egy látomás elevenedik meg bennem és körülöttem.
Ott volt mindig, bár nem láttam,
most felfénylik, olyan erővel, hogy szinte hátratántorít.
Nézem.
Csodálom.
Hozzá bújok, átölel.
Engedem.
Végre megérkeztem.
Mindig is ezt kerestem.
Mégsem értettem, mi hozhatja el, milyen körülmény szükséges érkezéséhez.
Most már itt van, kiteljesedve.
Hála érte, hogy megérkezett!
Hála érte, hogy megismertem!
Hála érte, hogy kapcsolatban lehetek vele!
Hála érte, hogy itt lehet!
Életem beteljesedett és kiteljesedett.
Mi az, mire vágyhatok még?
Lebegek a köztes térben,
és érzem: hamarosan új életbe születek bele.
Elkezdődhet, ami folytatódik,
mert vége nincs az létnek,
ruhát cserélünk csupán.
Lelkem öröme, vágya beteljesedett.
Most csend van.
Üresség.
Minden.
Búcsút intek annak a csepp szilánknak,
amit szívembe bezártam, és hasogatott néha.
Már nem fáj tovább.
Nincs.
Ami most jön el, még ismeretlen.
Tudatom korlátja takarja el.
Vagy csak így hiszem.
A korlátok épp most dőlnek össze.
Megnyílik a tér, a szabadság - fussunk hát,
induljunk,
kacagjunk,
kergetőzzünk,
gyermekként éljük meg végre,
ami a miénk,
most már mindörökre,
az út öröme,
a megérkezés
haza.
Ámen.

Megtérés

Áthaladok most életeim kapuján,
áthaladok, és értelmezem,
megértem a jeleneteket, az átélteket.
Látom, ahogyan szenvedtem,
látom, ahogyan fájt az élet,
mert nem értettem,
miért vagyok itt,
mit keresek,
mi a célja,
értelme ittlétünknek?
Ahogyan egyre több múltbéli kocka kerül a helyére,
ahogyan egyre jobban tudom már,
hogy minden esemény engem tanít,
engem segít,
engem fejleszt,
értem van,
úgy élem át azt a boldog érzést:
óvnak és vigyáznak ránk,
segítenek és átölelnek.
A biztonság ott lapul minden nehézség mélyén,
ha már meglátjuk, végre...
A biztonság és a boldogság egy tőről fakadnak.
Megnyugszom, ahogyan összegzek,
átlényegülnek életeim,
és megtalálom amit kerestem,
ami mindig is velem volt,
segített,
csak eltakartam magam elől: a Szeretetet,
azt a végtelen érzést,
ami felemel,
eggyé tesz,
beleolvaszt.
Benne vagyok és belőle származom,
itt van bennem, és én őbenne.
Nincsen korlát,
nincsen test és nincsenek falak,
nincs távolság és nincs közelség.
Mindenki egy veled, velem, velünk.
Ez a Van.
A Minden és a Semmi.
A magába forduló és a kitárulkozó.
Áldás - hála - köszönet.
Tőled - Tőlem -Neked - Nekem
Mindenkinek.

Keresztút

Hullámzásban élünk.
Erők próbálják elvenni hatalmunkat,
eltéríteni a csendből,
kényszeríteni agressziójukkal arra az útra,
amelyet ők látnak helyesnek.
Már nincs valódi erejük.
Már bennünk kibomlott az új virág,
a béke,
csend és szeretet virága,
amely egyre erősebb,
egyre fényesebb.
Növekszik belsőmben a nyugalom,
és megértés.
Advent ideje jött el.
A Fény születésének öröme felmelegít mindenkit,
ha tud róla, ha nem.
Itt él szívünkben egy parányi kis láng,
egyre fényesebben ragyog,
növekszik.
Kint harc van, bent csend.
Végre, megérkezett a várt állapot,
a kiteljesedés.
Szívemből árasztom a lángot,
ami ott fényeskedik benne,
és tudom, és látom, hogy hat.
Már végre képesek vagyunk hatni.
EGYütt.
Együtt Veled már sokkal könnyebb.
Új úton indulhatunk végre el,
együtt, SZERelmesen.
Köszönöm, hogy így lehet.