Ahogyan tűnik el szemem elől a fátyol, ahogyan folyamatosan tisztul a kép, a születési látomás feltárul, és egyre jobban látom a feladatot, a célt.
Tegnap, este tízkor végre én is csatlakoztam az energiához, amit az agykontrollosok meghirdettek: együtt, mentális energiával a bolygóért.
Csodás volt.
Hatalmas, lebegő érzés töltött el: a szívem kitágult, és valóban, együtt dobogott minden társammal, Mindenkivel.
Láttam a bolygó növényzetét, láttam az eltűnő és felvillanó színeket, és egyre csak örvénylett a Fény, ellepte, átölelte bolygónkat.
Az a fény, az a szeretet hullám mi voltunk,
együtt,
összekapcsolódva, azzal a - most már biztos tudással - hogy tehetünk, hathatunk, és alkothatunk.
A csodák itt vannak velünk!
A csodákat mi teremtjük!
Tegyük, és éljük a csodákat - ami nem múlik sosem, mert mindig is volt, és mindig lesz.
Az élet.
Köszönöm.
