Megvalósulás

Egyszerre, mint millió fáklya, gyullad fel a fény tudatunkban.
Egyszerre hirtelen világos lesz.
Összeáll a terv, meglátjuk, mit is mutat a teljes kép:
egy gyönyörű látomás,
egy ragyogó, kék-arany fényű bolygó,
egy Új Föld,
Új szint,
Új Élet.
Látom, ahogyan tudatosan kapcsolódunk egymáshoz,
mindenki Önmagához, Társához és Mindenkihez.
EGYként dobban Szívünk,
fényünk átfogja a bolygót, és átemeli lényünket egy magasabb rezgésbe,
egy magasabb dimenzióba,
a tudatnak azon terébe, ahol már pontosan tudjuk, mi miért történt életünkben.
Ragyog minden.
Érzem, ahogyan egyre nő a ragyogás,
szívem tágul, lüktetése hallható,
hője érzékelhető,
a lágy meleg mindent betölt, és eggyé válunk a Mindenséggel.
Mi vagyunk anyja, apja és gyermeke önmagunknak.
Önmagunknak.
A CSODA így kelt életre Bennem/Benned/Bennünk.
ÚJ Kezdet.
Ragyogjon fel a Megértés,
Egyetértés,
Elfogadás,
Megbocsájtás Szívünkben!
Eljött a megSZABADulás ideje végre!
Hálával köszönöm, és köszönjük együtt, Társaim az úton!

Köszönet az ÉGnek, köszönet a FÖLDnek.
Ámen

Amikor megláttam, felismertem, hogy "ő az".
Felismertem, hogy ismerem.
Remegtem, nem tudtam mitől.
Úgy éreztem, bűnt követek el, teszek valamit, amit nem szabad.
A bűntudat sokáig kísérte utamat.
Valahogyan elmaradt. Elengedtem, minden bizonnyal.
Elengedtem sok-sok negatív gondolatot, érzést, fájdalmat,
ami bennem  "hozott anyagként", szülői hatásként testet öltött.
Hosszú volt az út - azt gondolom, bár már látom,
évezredek útján mi az a néhány év,
egy pillanat,
egy lehelet mindössze.
Formálódtam, alakultam, egyre tisztábban kivehetővé vált a mű a nagy Szobrász kezei között.
Mi végre történt minden, nem sejtettem.
Éltem, ahogyan mindenki más, vagy majdnem teljesen oly módon,
hétköznapok és ünnepek között, és hittem.
Mostanra már tudom: a hit lehet korlát is, erő is.
Erő a vágy, ami hajt, és egyre magasabbra terel.
Sorsunkat még nem ismerjük, amikor az úton elindulunk.
A Mester mindent tud, és ránk bízza a fejlődésünk ütemét.
Lépésről lépésre, egyre közelebb és közelebb.
Azt is csak mostanra értettem meg: nem a cél, az út a fontos.
Az út, minden buktatójával, nehézségével, ami a bölcsességhez, a megértéshez visz közelebb.
Egy új világot álmodtunk magunknak, ezt teremtjük meg még akkor is,
ha néha hitünk elvész, elgyengülünk, feladni kívánjuk, elesünk.
Minden könny gyönggyé válik egykor.
Minden szenvedés, megnemesedik, minden fájdalom elcsitul.
Egyszerre összeáll a kép, megvilágosodik a terv egy részlete,
ami épp most aktuális, ami épp most beteljesíthető.
Akkor, abban a szent pillanatban már minden egyértelmű:
valamennyi puzzle darab szükséges volt, ahhoz, hogy a kép ragyogjon.
Akkor, abban a szent pillanatban minden megérthető, egyértelmű és tiszta.
Akkor, abban a szent pillanatban a feladat feltárul, és megmutatja magát.
Fény ragyog be minden addigi történést,
a megértés fénye,
ami felold mindent: múltat, jelent és jövendőt.
Zsákomat immár tudatosan letettem, végérvényesen, örökre.
Köszönöm,
ismételten köszönöm életem valamennyi szereplőjének,
akivel ezt a filmet együtt készítettük.

Kívánom, hogy minél több ember gazdagodjon ebből a tapasztalatból,
ezzel a megtapasztalással.
Ámen.

Ariadné

Döbbenten hallgatom a történetet.
Oly régi mese ez, nem kitalált, igaz történet.
Igaz, mert élem, igaz, mert életem része immár sok-sok éve.
Történet egy szerelmes, tiszta lányról, egy hősről, aki megöli a szörnyet, és elfelejti, mit a lánynak ígért.
Karmák kavargása, a szülők bűneit az utódok szenvedik,
körbejár a történet, körbe-körbe, és a vége mindig az elhagyott,
boldogságát veszített leány magára maradása.
Mégsem így végződik a történet, bár a karmák sora látszólag nem ér véget,
és életeken keresztül újra és újra megéljük a becsapást, az elhagyást, a csalódást,
de már látom a fényt, látom,
ahogy egyszerre vége szakad a karmikus folyamatnak,
van megváltás,
van megoldás,
van megszabadulás!
Egyetlen pillanat elegendő, és átíródik a múlt, jelen s jövendő..
Hány évet kellett várni erre, hány életet kellett várni erre..!
amíg végre eljött az ideje,
eljött az Új Kor,
eljött a boldogság,
nincs többé bika fejű szörny, amit szüleink keltettek életre,
nincs többé családi karma, feloldódott, és megoldódott végre!
Kérlek, Teremtőm, segítsd az asszonyokat, segítsd a gyermekeket,
hogy szabadon,
boldogságban,
békében,
bőségben
élhessünk már végre - eltörölve a fájó emlékeket,
megtartva ami szükséges, a tanulságot,
emlékezve a történetre,
egy királylányról, aki végül megtalálta a boldogságot...
Köszönöm.
Minden szereplőnek hálásan köszönöm, hogy életem színpadán játszott.