2009.október 30. péntek

Hamarosan elhagyjuk október tűzsugaras hónapját. Megérkezünk egy új ciklusba, új kezdetbe az Évkörben: a befelé fordulás, a béke, a megértés, letisztulás hónapjaiba. November számomra mindig egy csoda közeli megélését jelenti: hamarosan Advent, a gyertyák, füstölők, mennyei zenék ideje. Megteremtjük otthonunkban a meleg kuckót, miközben odakint tombolhat a szél, lustán lebeghetnek a hópelyhek, idebent meleg van, derű és boldogság.
Lépjünk be együtt az elkövetkező hónapba, csodáljuk együtt a fák lassan lehulló ruháját, a színeket, a nyár búcsúját.
Húnyd le a szemed, és nyíljon meg számodra is a Természet Varázskertje, mely éppoly múlandó, mint minden varázslat, és éppoly mesés: átadja kincseit bőkezűen, látszólag elmúlik, azért, hogy újjászülethessen.
Itt állunk a kapuban, és tudjuk: nincs halál, élet van, megújulás - örülj hát Te is, kérlek!
Mindez a Tiéd is immár..

A mai nap újabb lehetőség megélni a Fényt, áradni és befogadni.
Állj meg egy pillanatra, csendesedj el, gyújts gyertyát,
és húnyd le a szemed.
Körülvesz a béke, a szeretet.
Immár minden a tiéd, bízz, és hidd el: a csoda megérkezett, elérhető.
A Mindenség átölel, gyengéden - nincs már félelem, megszületett a szeretet benned, és lásd gondolatodban a bolygót, amint ez a kék fény beburkolja, felfényesíti, megmelegíti. Eljut minden létezőhöz, az ásványokhoz, a növényekhez, az állatokhoz, az emberekhez.

Minden benned ragyog, egy vagy vele.
Egy az örömben, és a szeretetben.
Lásd, és érezd.

Minden EGY.