Történések

Elgondolkodom: egy-egy út hova vezet.. Elindulunk, azt hisszük, tudjuk, hova megyünk,
akadályok jönnek - látszólagosak, mert egyszerre fény derül arra, hogy ami eddig nehéznek tűnt,
mi volt az oka, ami eddig "rossznak" tűnt, átváltozik "jóra",
mert amíg nincs meg a teljesség képe, hogyan is tudnánk megállapítani, mi a jó és mi a rossz?
Mekkora hit és erő kell ahhoz, hogy mindig tudjuk: az élet értünk van, és bennünket segít még akkor is,
ha látszólag "minden összejött, és minden zavaros".
Lehet, hogy eltelik egy óra, egy nap, vagy egy hét, és már minden megvilágosodik,
új részlet nyílik meg, új út, új emberek, új ismerősök, és mi megyünk tovább,
hátrahagyva, ami már idejét múlta, egyenesen, vagy kicsit girbe-gurbán, kerülőkkel,
de a sors mégis mindig odavezet, ahol az igazi teendőnk van.
Hogyan is lehetne ezt másként megélni, mint mély hálával?
Kérlek, adj nekem erőt, hogy meglássam ott is a fényt, ahol nagyon rejtőzik,
és megmutathassam másoknak is, hogy íme, lásd, hidd, és tudd!
Mindössze ennyi a megváltás.

Bűvölet

Elámult a világ, megszületett talán?
Egy villanásra megjelent, és tovasuhant végtelen
Rátekintek: értem-e?
Minden rezeg Énbennem.
Virág nyílik lelkemben – rózsa illat,
Érzed-e?
Felsajdul egy kép bennem: ezer éve így volt-e?
Megtaláltam válaszom, ott a hűvös alkonyon,
Legyél tűz, mi világít, melegít és megenyhít,
Lágy szellő, mely simogat, dalokat hoz,
s szárnyat ad,
Repülj a víz hűs karjában,
lágyan omlik cseppje,
Elvegyülsz a cseppek közt te,
és leszel ÉN is hamarosan,
Ahogyan ezt várjuk sokan.
Ragyogj, mint a pillanat, mely áttörte határodat,
És gyengéden ölel magához a SZERelem,

Mind között a legfényesebb.

Napjaink

Lebegést érzek, szabadságot, mintha testem és lelkem elvált volna egymástól.

Érzem, ahogy átalakul a térben a rezgés, magasabb szintre lépünk,

és itt van egy olyan segítő jelenlét,

amely mindezt áthatja, felemeli, és megvilágítja.

Ettől kissé bódult, talán ködös minden, amilyenek mostanában a reggelek,

 de a ködben ott van már az igéret: felragyog, kisugárzik a nap fénye,

hogy elborítson, aranyszínre váltson mindent.

Ez az arany sugár már bennünk él, talán egyenlőre ködbe rejtve még.  

Találkozó

Tegnap este megláttam, amit eddig nem, megláttam, hogy kedvesem hogyan küzd az "elemekkel", hogyan próbál felülkerekedni az adott helyzeten, ahelyett, hogy elfogadná őket, ahelyett, hogy megnemesítené, humorral átszőné.

A látszólagos akadályok eredményeképpen kisgyermek szintre esett vissza ismét,

mint akkor, egy éve, nyáron, mert valamilyen külső "akadály" mutatta a belső gátakat.

Megláttam az ő reakciójában egykori
(vagy még időnként visszatérő régi?)
önmagamat is.

Megláttam tegnap, hogy minden, ami körülvesz, minket tükröz,
 vajon valóban látjuk-e ezt már végre?

Ráeszméltem, hogy ami eredendően hamis, az nem tud megfényesedni, mert gyökerében máshova kötődik. Megfényesíteni csak a saját reakciónkat tudjuk a hamissággal szemben.

Megvilágítani, átvilágítani, akkor elveszti hatalmát, erejét.

A gyógyítás és gyógyulás tulajdonképpen az a folyamat, amikor egy korlát feloldódik bennünk, egy korlát, ami megbetegítette előbb a lelket, aztán a testet is.

A Szellem fényével átitatva minden korlát eltűnik, létrejön a Szabadság állapota, amikor már nem köt semmiféle helyzet, esemény.

Tegnap megszabadultam egy démontól - úgy, hogy hatalmas fény áradt ki belőlem.

Hálásan köszönöm, hogy megtapasztalhattam Önmagamat.

Vágy

Amikor végre megnyugszik minden idebent,

amikor derűs ébredés nyílik a szívemben, és a Tiédben,

amikor egymás szemében meglátjuk a Mindenséget,

akkor megérkeztünk, hazaértünk, kedvesem.

Veled repülünk együtt az égbe fel, együtt a szellővel, együtt a szépségben,

és elfelejtünk mindent, mi eddig bántotta lelkünket, ott lent, a sötétségben,

ahol majdnem elvesztettük hitünket,

de ennek már vége,

végre, ragyogjon fel hát a fény mindenkiben,

és ünnepeljetek, emberi lények: megérkezett,

miben eddig hittetek: megérkezett a boldog élet ígérete közétek!

Üzenet

Megelevenedett a múlt, felsejlett a jelen, kitárta szárnyait a végtelen.
Öleld kezeddel, öleld szíveddel ezt a jelent,

légy ereje annak, mi végtelen.

Veled leszek,

és veled megyek,

együtt, SZERelmesen,

miként a Nap öleli a Földet,

és ragyogja be szüntelen,

úgy kél lelkedben a szeretet,

hogy fényt emeljen mindenre,

mi teremtetett,

hogy Fény öleljen mindent,

mi megértetett.

Ámen.

November 8. vasárnap

Most és ma,

mindkét fogalom azonos tartalmat takar, mégis, mekkora különbség lehet abban, hogy hogyan éljük meg, amit egy egy nap küld a számunkra.

Megélhetünk egy eseményt a sárba lezuhanva, megélhetünk azért, mert van, és megélhetjük úgy, hogy szellemünk ragyogásában, a MOST-ban felemeljük oda, ahol már nincs fájdalom, nincs harag, ahol természetesen ugyanúgy VAN, de nem fáj, nem sújt,

nem rezonálunk rá negatív érzelemmel.

Elfogadjuk.

Milyen  mély tartalmu ez a szó!

Mennyi idő telt el, mire felfogtam, átéltem, mit jelent: ELFOGADNI,

mit jelent valójában: ALÁZAT,

mit jelent: SZERETET.

Azt hittem, ismerem mindezeket, azt hittem, érzéseket jelölnek.

Dehogy!

Beolvadást, együtt lélegzést, a hitet, hogy van erőnk, hogy változtassunk azon, amin lehet, a hitet, hogy a történéseknek OKA és magyarázata van, még akkor, is, ha még nem rejtette fel előttünk magát teljességében..

Az élet: SZERETET, különben nem lenne.

Most tanulom, én is, tanuljuk együtt, gyere velem ebbe a csodás világba!

Gyere velem, és aznap (november 9-én), a Tízmilliószoros napon tudd, hogy gondolatod valóságot teremt, mint minden napon, de azon a napon még sokkal intenzívebben, sokkal erőteljesebben, sokkal gyorsabban megvalósul az, amire vágysz.

Vágyjuk együtt a BÉKÉT, SZERETETET, BOLDOGSÁGOT, egyéni életünkben,

vágyjunk egy szebb, jobb jövőt bolygónknak, gyermekeinknek, unokáinknak!

Egyetlen ember is képes hegyeket mozdítani - csoportban minden CSODA megvalósulhat.

Vágyd és hidd el, hogy megtörténhet.

Megtörténik.

ITT és MOST.

ÁLDÁS.

Köszönöm, hogy velem vagytok.

2009. november 3.

Suhan az idő előre,

Tisztább az ég, mint valaha.

Fent ragyog a Nap, láthatatlan,

Fent ragyog a Hold - láttad, hajnalban?

Csoda árad a világban - részese vagy a csodának.

Örülj, táncolj, itt van.

Láthatatlan átsuhant a földi világba.

2009. november 1. Mindenszentek

Ismét átléptünk egy küszöböt.

Egy küszöböt, amely fogva tartotta félelmeinket, bűntudatunkat.

Mostantól már elengedhetünk mindent, ami nem Fény, azért, hogy megérkezzünk oda,

ami MI VAGYUNK.

Az igazi Önmagunk.

Tegnap éjjel újabb csomók bomlottak ki, a felszabaduló fényenergia betöltötte a termet, és ragyogott.

Tükörbe néztem és láttam az arcomat ragyogni.
 Behúnytam a szememet, és ragyogott a terem.

Aranyszín ragyogás mindenütt.

A megérkezés boldogsága.

Hálásan köszönöm mindenkinek aki testben jelen volt, és minden éteri segítőnek, aki átragyogott a fátyolon.

A tegnap este mindent megváltoztatott.

Tudod-e már, hogy elkezdődött az ÚJ ÉLETed?

Megköszönöm Neked, hogy velem vagy.

Életedet töltse meg a Boldogság, a Kegyelem, a Bőség!

Áldás.