2009. november 19., csütörtök

Találkozó

Tegnap este megláttam, amit eddig nem, megláttam, hogy kedvesem hogyan küzd az "elemekkel", hogyan próbál felülkerekedni az adott helyzeten, ahelyett, hogy elfogadná őket, ahelyett, hogy megnemesítené, humorral átszőné.
A látszólagos akadályok eredményeképpen kisgyermek szintre esett vissza ismét,
mint akkor, egy éve, nyáron, mert valamilyen külső "akadály" mutatta a belső gátakat.
Megláttam az ő reakciójában egykori
(vagy még időnként visszatérő régi?)
önmagamat is.
Megláttam tegnap, hogy minden, ami körülvesz, minket tükröz,
 vajon valóban látjuk-e ezt már végre?
Ráeszméltem, hogy ami eredendően hamis, az nem tud megfényesedni, mert gyökerében máshova kötődik. Megfényesíteni csak a saját reakciónkat tudjuk a hamissággal szemben.
Megvilágítani, átvilágítani, akkor elveszti hatalmát, erejét.
A gyógyítás és gyógyulás tulajdonképpen az a folyamat, amikor egy korlát feloldódik bennünk, egy korlát, ami megbetegítette előbb a lelket, aztán a testet is.
A Szellem fényével átitatva minden korlát eltűnik, létrejön a Szabadság állapota, amikor már nem köt semmiféle helyzet, esemény.
Tegnap megszabadultam egy démontól - úgy, hogy hatalmas fény áradt ki belőlem.



Hálásan köszönöm, hogy megtapasztalhattam Önmagamat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése