Tegnap este megláttam, amit eddig nem, megláttam, hogy kedvesem hogyan küzd az "elemekkel", hogyan próbál felülkerekedni az adott helyzeten, ahelyett, hogy elfogadná őket, ahelyett, hogy megnemesítené, humorral átszőné.
A látszólagos akadályok eredményeképpen kisgyermek szintre esett vissza ismét,
mint akkor, egy éve, nyáron, mert valamilyen külső "akadály" mutatta a belső gátakat.
Megláttam az ő reakciójában egykori
(vagy még időnként visszatérő régi?)
önmagamat is.
(vagy még időnként visszatérő régi?)
önmagamat is.
Megláttam tegnap, hogy minden, ami körülvesz, minket tükröz,
vajon valóban látjuk-e ezt már végre?
vajon valóban látjuk-e ezt már végre?
Ráeszméltem, hogy ami eredendően hamis, az nem tud megfényesedni, mert gyökerében máshova kötődik. Megfényesíteni csak a saját reakciónkat tudjuk a hamissággal szemben.
Megvilágítani, átvilágítani, akkor elveszti hatalmát, erejét.
A gyógyítás és gyógyulás tulajdonképpen az a folyamat, amikor egy korlát feloldódik bennünk, egy korlát, ami megbetegítette előbb a lelket, aztán a testet is.
A Szellem fényével átitatva minden korlát eltűnik, létrejön a Szabadság állapota, amikor már nem köt semmiféle helyzet, esemény.
Tegnap megszabadultam egy démontól - úgy, hogy hatalmas fény áradt ki belőlem.
Hálásan köszönöm, hogy megtapasztalhattam Önmagamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése