Számvetés

Eljött az idő a megmérettetésre - lelkünk hajnali pillangója felszállni készül, szerelmünk lélekmadara elröppenni látszik.

Végigálmodjuk az elmúlt éveket, meglátjuk tévedéseinket, a múlt most megmásíthatatlannak tűnik. 

Illúzió ez csupán, múltunk magvában ott a lehetőség, az örök, a változás.

A döntés - mire nézünk, mit választunk, mit éltetünk?

Életünk itt a földön döntések láncolata.

Dönthetünk úgy, hogy fényünket nem engedjük bele döntéseinkbe, dönthetünk úgy, hogy szívünk szerint lépünk.

Életünk fénye a mi döntésünk - szívünk éltető melege mindenkire gyöngéden világíthat. 

Amikor itt az idő, a nagy égi mérleg mindkét serpenyőjére kerülnek történések.

Ahol nem volt szeretet bennünk, ahol a döntést átadtuk fájdalmunknak, éljen ő, hasogasson ő bennünk, az az oldal megnehezedik, hatalmas súly mozdítja ki egyensúlyából, lezuhanni látszik.

Legyen bátorságunk tenyerünket kitárva óvón, lágyan védeni azt, ami elmúlt! Legyen bátorságunk most, a jelenben rányitni szívünket, fényt engedni arra a múltbeli eseményre. !

Még nem késő!

Még itt van kezünkön a lélekpillangó,  s vár, csendesen.

Még minden a miénk lehet, kedvesem!

Tegyünk érte - Értem - Érted - Mindenkiért!
Áldás és hála, hogy így lehet!

 

 

Megváltás

Itt állok előtted, Uram. 

Lehajtom fejem, és két kezemben eléd helyezem a szívemet. 

Eléd helyezem az elmúlt éveket, 

eléd teszem minden nehéz percemet, 

fájdalmamat, megaláztatásomat, keserűségemet, és örömömet. 

A vágyat, ami izzott bennem, a tisztító tüzet, mely szinte elégetett, 

a helyzeteket, miket kezelni nem voltam képes, 

félelmeimet, melyek legyőzni látszottak engem.

Odanyújtom most mindet. 

Mindet. 

Mindet. 

Kérlek, vedd, és fényesítsd fel, 

essenek szét elemeikre, és adhassam át őket oda, ahol a helyük van.

Égesse el a tűz, ami az övé, 

mossa el a víz, ami az övé, 

fújja el a szél, aminek már repülnie kellett volna régen, 

temesse be a föld, ami már eltemetésre megérett!

Ez mindenem, amit eddig magamba zártam, mert feladni Neked eddig nem tudtam.

Most már eljött az idő - eljött a Szabadság, és a Megváltás.

Odaadom, lágyan, hogy senkit se sértsek vele, 

odaadom bátran és bízón, hogy senki sem sértsen többet már vele.

A csomagba még belecsempészem az arcokat, 

akik szabadulni akartak tőlem, 

az arcokat, akiket nyugalmukban megzavartam, 

saját képmásomat, akinek fájt egyszer is, 

arcomat, amikor boldog volt, mert azt hitte, ez a tökéletes szépség, 

holott rabszolgává tette egy kötelék..

Ezt a fogadalmat is eléd helyezem Uram, 

feladom neked, tedd fénnyé, nemesítsd meg, kérlek!

Már nincsen vágy, ami megkötne, nincsen érzés, 

ami függővé tenne - minden a Tiéd immár.

Köszönöm megszabadulásom.

Köszönöm az Életet.

Szabadulás álom

Felrepültem, a tudat szárnyán, hogy elérjem őket.
Felrepítettek angyalaim, hogy megtaláljam őket.
Sűrű köd vette körbe a helyet.
Sűrű köd takarta el a lelkeket, a gyönyörűségeseket, a fénylőket,
az Új élet ígéretét bennük.
Csak lebegtem, testetlen testemben, csupa fény villanásként.
Lélegeztem.
Mélyet.
Segítőim összeálltak Bennem.
Együtt voltunk MIND.
Szívem megnyílt, kitárta csodáját, akár egy mély, mély barlang,
melyben tűz ég, egy csillag fénye, és fényét kiáramoltatta a lelkekre.
Szívem Fénye mint vákuum emelte ki őket a sötét, félelmetes ködből,
egyenként,
ismét egy újabb,
és ismét,
és újra.
Szívem lágyan átölelte őket, és következő lélegzetemmel elengedtem a kicsiket. Menjetek, gyönyörűségek, menjetek, hova utatok visz,
menjetek a fénnyel, szálljatok, magasba!
Az elsőért kecses hattyú érkezett, azon siklott tova.
Azután sok-sok hattyú nyújtotta kecses, gyönyörű nyakát a picik felé, lágyan, szeretettel.
Indultak.
Egymás után, boldogan, bátran, megszabadulásban.
Akadt, akiért Aranysárkány érkezett, volt, aki megrettent tőle:
Ne félj, kicsim, ő a Szeretet Sárkánya, pattanj a hátára, bátran induljatok a nagy útra! Volt, aki Micimackóval repült, és kacagva gurultak tovább az ég bársonyán..
Mindenki elhagyta azt a rút helyet, üres lett végre.
Szívem fénye most arany fátylat terített, arany burok takarta be, kupolát feszítve fölé. Felragyogott a szürkeség, felfénylett, immár örökre.
Csillagaim odafent ragyognak, egységben velünk, hirdetvén most már Örökre:
HÁLA Néked, Teremtőnk,
Hála Néked, hogy megérkeztek,
Hála Néked, hogy megszülettek.
Hazaértek. EGYÜTT, Egyenként, Mind.
Köszönöm.