Redőnyök

A lélek működését figyelem.
Lélek, vagy ego, a kérdés mindig döntésen múlik.
Mi az erősebb?
Sajnos, most még többnyire az ego győz, láthatatlan erő működteti, építi, és újra gyúrja. Észre sem vesszük, és már uralkodik.
Hogyan csendesíthetjük le?
Úgy látom, azzal, hogy megfigyeljük.
Megfigyeljük a bennünk működő titkos motort, ami  azonnal leengedi a redőnyt,
ha olyan pontra érünk el, ami létét fenyegeti.
Redőny le, és kész, bezárkóztunk a védelmi pajzs mögé, a kis én diadalmasan megpihenhet: győztem!
Legalábbis úgy tűnik, ebben a pillanatban.
Ez csak az illúzió.
Ez a redőny szépen lassan eltűnhet.
Persze, csak akkor, ha van elég bátorságunk mást választani.
A döntés szabadsága a miénk.
A redőny eltakar és kirekeszt.
Mitől?
A valódi Léttől, a Szeretettől.
Szabad akaratunkból addig tartjuk leengedve, amíg csak bírjuk.
Amíg viaskodunk, amíg meg nem adjuk magunkat annak, ami Van.
Mert akkor már élni kezdünk a fényben.
Egyre többen, és egyre nagyobb fénnyel.
És ez így van.