Szabadulás álom

Felrepültem, a tudat szárnyán, hogy elérjem őket.
Felrepítettek angyalaim, hogy megtaláljam őket.
Sűrű köd vette körbe a helyet.
Sűrű köd takarta el a lelkeket, a gyönyörűségeseket, a fénylőket,
az Új élet ígéretét bennük.
Csak lebegtem, testetlen testemben, csupa fény villanásként.
Lélegeztem.
Mélyet.
Segítőim összeálltak Bennem.
Együtt voltunk MIND.
Szívem megnyílt, kitárta csodáját, akár egy mély, mély barlang,
melyben tűz ég, egy csillag fénye, és fényét kiáramoltatta a lelkekre.
Szívem Fénye mint vákuum emelte ki őket a sötét, félelmetes ködből,
egyenként,
ismét egy újabb,
és ismét,
és újra.
Szívem lágyan átölelte őket, és következő lélegzetemmel elengedtem a kicsiket. Menjetek, gyönyörűségek, menjetek, hova utatok visz,
menjetek a fénnyel, szálljatok, magasba!
Az elsőért kecses hattyú érkezett, azon siklott tova.
Azután sok-sok hattyú nyújtotta kecses, gyönyörű nyakát a picik felé, lágyan, szeretettel.
Indultak.
Egymás után, boldogan, bátran, megszabadulásban.
Akadt, akiért Aranysárkány érkezett, volt, aki megrettent tőle:
Ne félj, kicsim, ő a Szeretet Sárkánya, pattanj a hátára, bátran induljatok a nagy útra! Volt, aki Micimackóval repült, és kacagva gurultak tovább az ég bársonyán..
Mindenki elhagyta azt a rút helyet, üres lett végre.
Szívem fénye most arany fátylat terített, arany burok takarta be, kupolát feszítve fölé. Felragyogott a szürkeség, felfénylett, immár örökre.
Csillagaim odafent ragyognak, egységben velünk, hirdetvén most már Örökre:
HÁLA Néked, Teremtőnk,
Hála Néked, hogy megérkeztek,
Hála Néked, hogy megszülettek.
Hazaértek. EGYÜTT, Egyenként, Mind.
Köszönöm.