Fényút

Nézek magam elé, és  az öröm terjed bennem.
Annyira vártam valamit, vártam, eddigi életemben,
hogy bekövetkezzen,
hogy megváltozzon,
hogy eljöjjön,
hogy elmúljon,
hogy átalakuljon.
Úgy véltem, ez a boldogság útja,
ha elérem amire vágytam,
már minden az enyém.
Most itt ülök, nézem az estét,
hallgatom a csend zenéjét,
és tudom: tévedés volt,
illúzió volt várni valamit.
Várni valamit, ami boldoggá tesz.
A boldogság itt van, most,
itt a szobában,
az alkonyatban,
a lélegzetben,
a sóhajban,
a könnyben... mindenben.
Nem kell már várni, mert nem jön el:
megérkezett - elegendő észrevenni.
Felfedezni, hogy az élet maga a csoda,
az, hogy itt vagyunk,
hogy megadatott számunkra,
hogy itt és most,
ezekben a forrongó, változó, lüktető években,
amikor minden egy pillanat alatt
átváltozhat - itt lehetünk, és tanulhatjuk az ittlétet.
Együtt veletek, együtt veled, Szerelmem,
aki végig fogtad a kezemet,
kitartottál mellettem akkor is,
amikor én már nem hittem,
amikor összetörtem,
amikor semmit sem értettem,
amikor feladni készültem,
amikor féltem,
és amikor feleszméltem.
Köszönöm, Teremtőm,
hogy ilyen Társat adtál mellém!
Bármi történik is holnap,
ez az érzés,
ez a megtapasztalás,
már örökre szívemet gazdagítja.
Áldd meg kérlek Társamat,
és adj erőt, hogy utamat folytatva
segíthessek mindenkit,
aki már készen áll arra,
hogy szívét feléd kitárja!
Köszönöm

Utak

Sok sok út van mögöttem.
Volt, amiről azt hittem: az enyém, és hazavisz.
Volt, amiről azt hittem: az az egyedül járható, az az igaz.
Volt, amit végig szenvedtem, mert nem értettem.
Így bandukolok már, ki tudja, mióta.
Megszülettem, és járni kezdtem, bizonytalan lépteimet egy láthatatlan kéz segítette.
Hagyta, hogy megbotoljak, ha elestem, átölelt.
Ahol nem láttam a csapdát, beleestem.
Azt hittem, sérülök ezzel.
Ma már tudom: minden esés fontos volt, azt mutatta: nem ez az utad, keress másikat.
Vagy erősített: te csak haladj, felfelé nézz, ne magad köré.
A megoldás kulcsa máshol van.
Amíg álomban jártam, semmit sem értettem.
Aztán jött egy nap, épp két éve, amikor felébredtem.
Szememet hirtelen kinyitotta az, amit akkor valóságnak hittem,
és rádöbbentem: másfelé kell elinduljak, és elindultam.
Két cél hajtott: vágy és szerelem.
A szerelem felnőtt bennem, univerzumi méreteket öltött,
lángolva átégette szívemet, és itt maradt velem, hogy adhassam.
A vágy szépen, lassan kialudt.
Talán ez tűnt a legnehezebbnek:
elengedni azt, ami eddig hajtott,
azaz: dehogy elengedni: átfényezni, megújítani,
megérteni, EGGYÉ lenni vele!
Ünnep ez a mai nap: a felébredés, a születés ünnepe.
Nincs földi tűzijáték, nem kellenek a petárdák:
bennem megszületett
egy új vágy,
egy új megvalósulás,
ami már elindult,
ami már elérhető, és csodásabb, mint amire számítottam.
Megérkeztem: ez már egy új út, elindulok rajta.
Köszönöm égi és földi segítőimnek, hogy rátaláltam.
Tudatosan látom végre, mi az utam.
Állomásait nem ismerem, de látom, merre menjek.
Hívom Társaimat: jöjjenek velem!
Szívem az iránytű.

Valóság - Igazság

Mostanra már másfelé megyünk.
Egy új világ nyílt meg bennem, ami már másképp él,
másként lélegzik, másként lüktet.
Szívem aranya betölti lényemet,
bőven jut belőle neked,
bőven árad a világra,
emberekre,
gyermekekre,
állatokra,
növényekre,
sőt még a tárgyakra is.
Kristályfény ragyog szívemben, lüktet, él, és boldog.
A szerelem boldog izzása örökre megváltódott bennem.
Azt írom örökre: lehetséges ez?...
Lehetséges lehet megtartani most már ebben a létformában
ezt a csodát, ezt a boldogságot, ezt az izzást?
Úgy érzem, igen!
Máshonnan jön ez a fény,
máshonnan világít bennem,
nem földi illúzió,
amit magamban érlelek,
egy tisztább, éteribb, ragyogó valóság vált most a mindennapok részévé.
Ez már az a Valóság, az a Szerelem, az az EGYség,
amire annyira vágyunk mindannyian?
Ha ez a fény, ez a tudás,
ami összerendez mindent,
megélénkít,
életre kelt elhaltnak hitt részeinket,
ha ez a Fény átterjed egyre több társunkra,
ha át tudjuk adni, mi belőlünk, legmélyünkről: szívünkből csillan elő - eljön az Új Kor.
Együtt teremtjük, szívünkből,
lelkünk, szellemünk magasából,
és elhozzuk ide,
közétek,
Nektek,
SZER - etet -tel.
Már itt van,
lássátok,
érezzétek,
éljétek!
Belőle - Belőlem - Belőled - Belőlünk ered
A tiszta FÉNY minősége hozzánk érkezett,
megadatott.
Hálával köszönjük annak, ki ezt elküldte.
Ámen.