Megváltás

Itt állok előtted, Uram. 

Lehajtom fejem, és két kezemben eléd helyezem a szívemet. 

Eléd helyezem az elmúlt éveket, 

eléd teszem minden nehéz percemet, 

fájdalmamat, megaláztatásomat, keserűségemet, és örömömet. 

A vágyat, ami izzott bennem, a tisztító tüzet, mely szinte elégetett, 

a helyzeteket, miket kezelni nem voltam képes, 

félelmeimet, melyek legyőzni látszottak engem.

Odanyújtom most mindet. 

Mindet. 

Mindet. 

Kérlek, vedd, és fényesítsd fel, 

essenek szét elemeikre, és adhassam át őket oda, ahol a helyük van.

Égesse el a tűz, ami az övé, 

mossa el a víz, ami az övé, 

fújja el a szél, aminek már repülnie kellett volna régen, 

temesse be a föld, ami már eltemetésre megérett!

Ez mindenem, amit eddig magamba zártam, mert feladni Neked eddig nem tudtam.

Most már eljött az idő - eljött a Szabadság, és a Megváltás.

Odaadom, lágyan, hogy senkit se sértsek vele, 

odaadom bátran és bízón, hogy senki sem sértsen többet már vele.

A csomagba még belecsempészem az arcokat, 

akik szabadulni akartak tőlem, 

az arcokat, akiket nyugalmukban megzavartam, 

saját képmásomat, akinek fájt egyszer is, 

arcomat, amikor boldog volt, mert azt hitte, ez a tökéletes szépség, 

holott rabszolgává tette egy kötelék..

Ezt a fogadalmat is eléd helyezem Uram, 

feladom neked, tedd fénnyé, nemesítsd meg, kérlek!

Már nincsen vágy, ami megkötne, nincsen érzés, 

ami függővé tenne - minden a Tiéd immár.

Köszönöm megszabadulásom.

Köszönöm az Életet.