Amikor végre eljön a pillanat - talán ez a mostani már, meglátlak.
Meglátlak, teljes valódban, teljességben, Fénylőn, amint egy lélek fényleni képes a teljességben, s akkor megnyugszom.
Eljön a pillanat, már érzem, itt lüktet a valóság szívverése, érzem szívemben, pulzusomban ott dobol lényed ereje,
az Örök, a Valóság, a Szerelmetes,
az Álmok Álma..!
Nem lehet több, és nem lehet már kevesebb sem,
mit kínál az élet: általad álmodom ezt a létet, általad élem a szerelmet.
Együtt veled repülhetek, szabadságomban, melyet elnyertem, szabadságomban,
melyet kiérdemeltem ott fent, az Égben.
Vágyom, hogy átölelj, vágyom, hogy érezzelek, vágyom megélni a Szerelmet,
melyet veled megismertem.
Vágyom, hogy életünk teljessé lehessen - mert már az, már éljük,
már együtt, és mégis látszólag külön,
lelkünk együtt teljes, Veled és Velem, és a Mindenséggel.
Ott, fent az égben, és itt lent a Földön, együtt - Szerelmesem,
amíg csak Jó Neked - Nekem - Nekünk - Mindenkinek
Mindörökkön Ámen
