Amikor már meglátni engedtem a valóságot, 

és eszerint hangolni életemet, 

amikor már beláttam: amit ajándékul kaptam, 

sokkal több, 

mint amit remélni mertem, 

amit hittem, 

amire vágytam, 

akkor hirtelen minden megváltozott.

Az eső lágyan ölel, és életre kelt, 

cseppjeiben gyönyörködöm, 

és megköszönöm a felhőnek, hogy ajándékát a földre engedte. 

A forróságban elgyengült kert életre kelhetett, 

ismét ragyog minden, 

esik, esik, és esik.

Ó áldott égi manna, 

adj vigaszt mindenkinek, 

aki szomjas a tisztításra, 

újítsd meg a létet, 

ébreszd fel az embereket, 

kik a hőségtől már elgyengültek. 

Eljött a felüdülés, a friss szél

beterít, felújít mindent, 

én állok, boldogan, 

hagyom, hogy arcomat, testemet 

ellepjék a hűs cseppek, 

és tudom, 

és vágyom, hogy elkezdődik végre 

az Új Élet, a Szerelem teljessége.

Köszönöm, hogy megélhetem.

Keresés

A történet még folyik, az események láncolata tovább fűződik.
Eltűntem hirtelen,
eltűnt a világ körülöttem, és magamra maradtam.
Egy hétig mélyen befelé fordultam,
önmagamat,
válaszokat kerestem,
s talán már van, amit megtaláltam.
A kutatás még folyik, még keresem:
ki is vagyok ÉN valójában?
Milyen céllal jöttem,
mit élek meg mostani fizikai testemben, mit valósítok meg?
Kérdezem az eget, vallatom a csillagokat,
kérdezem a tengert,
hívom kedves delfinjeimet, és keresek.
Keresem azt a választ, ott, mindennek a mélyén,
választ a lét legvégső kérdésére,
amire figyelmem most irányul:
ki vagy te és ki vagyok én,
kik vagyunk együtt,
kik vagyunk valójában?
Csend van,
egy mosoly, és már mindent
megértettem.
Szolgálom,
ki erre megkért,
szolgálom,
boldogan,
örömmel, és hálával.
Itt vagyok, kívánj bármit!
Köszönöm válaszod.