Egy villanásra megjelent, és tovasuhant végtelen
Rátekintek: értem-e?
Minden rezeg Énbennem.
Virág nyílik lelkemben – rózsa illat,
Érzed-e?
Felsajdul egy kép bennem: ezer éve így volt-e?
Megtaláltam válaszom, ott a hűvös alkonyon,
Legyél tűz, mi világít, melegít és megenyhít,
Lágy szellő, mely simogat, dalokat hoz,
s szárnyat ad,
Repülj a víz hűs karjában,
lágyan omlik cseppje,
Elvegyülsz a cseppek közt te,
és leszel ÉN is hamarosan,
Ahogyan ezt várjuk sokan.
Ragyogj, mint a pillanat, mely áttörte határodat,
És gyengéden ölel magához a SZERelem,
Mind között a legfényesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése