akadályok jönnek - látszólagosak, mert egyszerre fény derül arra, hogy ami eddig nehéznek tűnt,
mi volt az oka, ami eddig "rossznak" tűnt, átváltozik "jóra",
mert amíg nincs meg a teljesség képe, hogyan is tudnánk megállapítani, mi a jó és mi a rossz?
Mekkora hit és erő kell ahhoz, hogy mindig tudjuk: az élet értünk van, és bennünket segít még akkor is,
ha látszólag "minden összejött, és minden zavaros".
Lehet, hogy eltelik egy óra, egy nap, vagy egy hét, és már minden megvilágosodik,
új részlet nyílik meg, új út, új emberek, új ismerősök, és mi megyünk tovább,
hátrahagyva, ami már idejét múlta, egyenesen, vagy kicsit girbe-gurbán, kerülőkkel,
de a sors mégis mindig odavezet, ahol az igazi teendőnk van.
Hogyan is lehetne ezt másként megélni, mint mély hálával?
Kérlek, adj nekem erőt, hogy meglássam ott is a fényt, ahol nagyon rejtőzik,
és megmutathassam másoknak is, hogy íme, lásd, hidd, és tudd!
Mindössze ennyi a megváltás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése