Rejtelmek

(CLAIRE - Csizmadia Klára festménye)

Tudtam, ismertem ezt a szót: szív - utak. Biztos voltam abban, hogy tudom, mi a tartalma.

Mióta újjászülettem, ismerős- ismeretlen bizsergés nyílt meg itt, testem közepén, forrón lüktetett, és erőt adott, szétterjedt bennem, és sugárzott a környezetemre, függetlenül akaratomtól.
Csodás volt ezt megtapasztalni. Úgy véltem, ezt fokozni már nem lehet.
Milyen korlátolt az elme!
Hajnalban (már, ha rágondolok elindul a folyamat) összekapcsolódott szívünk kedvesemmel,
fellángolt egy varázs TŰZ,
elindult egy VÍZfolyam,
SZÉLsebesen terjedt át testemen,
égetett és melegített,
LEBegtem, és éreztem: ez most a mindenség,
megélem a Szeretetnek azt a mélységét, és fokát, amit a Mindenható érezhet Teremtményei iránt,
azt, amit eddig még soha, eddigi testemben elérni nem voltam képes.
Megszületett valami bennem, valami, ami egykor különvált, az EGY kettővé lett, és évezredek során kereste a másik felét, kívül kereste.
Most már EGYek vagyunk ismét, a SZÍV szintjén, és tudom, hogy ezzel egy olyan világba léptünk be, ahol már nincsenek elkülönültségek, megszületett a valódi ÖRÖM és SZERETET Bennem.
Kívánom, ismerjétek meg ezt a CSODÁT minél többen.
Ez a néhány sor most segíthet nektek is ebben.
Ámen.