Most, hogy javában zajlik a tisztítókúrám,
egyre-másra lobbannak fel bennem a múlt fájdalmai.
Ismerős ez a történet, sok-sok léböjtön túl vagyok már,
és tudom, nemcsak a fizikai test tisztul, hanem testünk többi rétege,
érzelemtestünk is tisztítódik ilyenkor.
Mégis meglepett, ahogyan feltörtek azok a fájdalmak, amikről már írtam.
Agyunk tárolja a megrázó emlékeket, alkalom adódván előveszi őket,
és a fájdalmas emlék fájdalma azokban a pillanatokban épp oly erősnek tűnik,
mintha most történne az az esemény, most élnénk át azt a fájdalmat.
Pedig ez már a múlt.
Hogyan képes tárolódni az érzés?
Érzelemtestünkben, auránknak abban a rétegében,
amiről tudatos elménknek fogalma sincs, és szemünk nem látja.
Bármikor aktiválódhatnak ezek a régmúlt fájdalmak,
most még nem tudok jobb megoldást,
mint észrevenni, belemenni, és átengedni magamon.
Lehet, hogy nincs is jobb megoldás.
Ahhoz, hogy erre képesek legyünk, nagy jelenlétre, és - valljuk be - nagy bátorságra is szükség van.
Mélyen hiszem, hogy egy-egy ilyen felismert elengedéssel érzelemtestünk tisztul,
auránk felfényesedik, megkönnyebbülünk.
Egy ilyen nagy megtisztulás volt számomra a hipnoterápia.
Magzati korban szerzett érzelmi fájdalmat tudtunk oldani, olyan fájdalmat,
amit tudatos elmémmel felidézni képtelenség lett volna.
Még nem emlékszünk vissza arra az időszakra, amit édesanyánk méhében töltöttünk, azokra az érzésekre, örömökre, fájdalmakra, félelmekre.
Pedig, most már azt is megtapasztaltam,
egész életünket befolyásolhatja egy-egy akkor szerzett trauma.
Talán a szakkönyvek írnak róla.
Nem olvastam őket.
Ahogyan eddig is, magamon megtapasztaltam, és azután a magyarázatot megkapom. Amit már megéltem, az valós tapasztalás, amit a könyvekből olvasok,
még be nem épült ismeret.
Nagy különbség.
Élni, vagy olvasni az életről...
Hálás vagyok a sorsnak, hogy elvezetett hipnoterápiára,
úgy vélem, azóta életem több mozaikját sikerült a helyére tennem,
és lelkileg megtisztulva egy másik rezgésen folytathatom ezt a mi nagy kalandunkat,
amit földi életnek hívunk.
Remélem, az ajándékot, amit ott kaptam, hasznosítani tudom,
megszolgálhatom, amint elérkezett az ideje.
Vagy talán már ezt is teszem, mert az idő már itt van.
Köszönöm.