Kincseim

Olyan régen vágytam már rá,
olyan sokáig semmit sem értettem,
oly soká bolyongtam tévutakon.
Minden tovatűnt egyszeriben,
egyetlen pillanat elegendő volt ahhoz,
hogy megértsem,
hogy megéljem,
hogy eljöjjön végre,
amire eddig csak vártam, egyre.
Vártam, és mégsem értettem meg a lényeget:
a segítség, az áldás akkor jön el,
ha mi magunk elindulunk az úton,
ha kitűzzük a célt,
mit elérni remélünk,
ha minden hitünkkel a cél felé fordulunk,
és vágyjuk,
tiszta szívvel, mély hittel, hogy bekövetkezhet.
Ebben a létállapotban azonnal beindulnak a segítségek,
ott van már minden eszköz,
minden megvalósulást elősegítő mozzanat
- az események láncolata már felsorakozik,
és elegendő mindössze hagyni, hogy vigyen a sors,
engedni, hogy megtörténjen végre,
követni a sugallatot, és elhinni:
igen - ennyi,
ilyen egyszerű,
ilyen gyönyörű,
és már itt van minden,
ami egykor álom volt,
ami egykor be nem teljesült vágy volt,
és elérhetetlennek látszott.
Kinyújtom kezemet,
kitárom tenyeremet,
már érzem: ott lüktet bennem,
ott él bennem a Remény,
ott nyílik bennem az Örök Virág,
az Élet,
a legnagyobb Csoda,
ami valaha történt velem.
Megérkeztek.
Hála és köszönet érte Mindenkinek!