Ajándék

Miközben látszólag eseménytelenek a napok,
mégis hatalmas változásokat élünk meg.
Dübörög bennem napok óta: valami zajlik, valami most alakul.
Figyelem, mit hoznak a jelek: eső és eső ismét, mintha mindent át kellene mosni,
mintha az égiek úgy vélnék: még mindig tisztítani kell a tudatokat,
még egyre több és több vízre van szükség.
A szántóföldet víz takarja, vetni nem lehet, mi lesz a jövő évi gabonával?
Most minden rémült gondolat a jelenre fókuszál: valami változás érkezik.
Valami, ami átformál bennünket, minket.
Szombaton váratlan ajándékot kaptam: egy játékbaba érkezett,
kisfiú - erre utal szép kék ruhája, hasikáján egy vidám elefánt trombitál,
és ha megsimogatom, hangos kacagásban tör ki.
Láttam, hogy nincs egyedül.
Először társa, egy rózsaszín ruhás baba tűnt fel a kézben, aki hozta.
Biztos voltam benne, hogy ikreket látok.
Amikor megkaptam őt, ott volt mellette az ikerpárja - a duálja is.
Talán csak a képzeletemben, de emlékszem: láttam.
Most már biztos vagyok, hogy így történt.
Látszólag egy baba kacag boldogan
(már egy gondolat is elindíthatja nála a gurgulázó nevetést,
hozzá sem kell érni)
látszólag egyetlen test,
de benne ott él a duálpárja is,
aki egy pillanatra megmutatta magát nekem.
Ők már egyek lettek, és boldogan kacagnak.
Mi is erre tartunk: eggyé válni, és boldogan élni a teljességet.
Hozzám szombaton már megérkezett a hírnök.
Köszönöm.