Elérés

Nézem a képeket. Hallgatom a dalt.
Várom, hogy előtűnjenek belőlem azok az érzések, amikor ott voltam, és láttam és hallottam.
Már nem érzékelem ugyanazt.
Már azokat látom, akik énekelnek.
Azokat, akiket életük különböző szakaszában egymáshoz rendelt a sors, hogy megmutassa: bármi lehetséges.
Életünknek nagyon sok olyan szakasza van, amikor tudattalanul belesodródunk egy-egy érzelembe, legtöbbször fel sem ismerjük magunkban.
Ha felismernénk, váltani tudnánk.
Ha felismerjük, képesek vagyunk váltani.
Képesek vagyunk felcserélni a csillogást a valódi mélységgel.
Képesek vagyunk mélyebben belelátni saját lelkünkbe,
felismerni elnyomott vágyainkat,
felismerni azt az egyetlen célt, ami ott munkál mindenkiben: örömben, boldogságban élni.
Lehet, hogy egy illúziót kell ehhez meglátni magunkban,
lehet, hogy egy belső kaput kell megnyitni hozzá,
egy kaput, amelyet - úgy tűnik - nagyon őriznek valahol.
A csábítás része ennek a folyamatnak.
Arra is szükség van, mert megpróbálhatjuk magunkat: valóban erősek vagyunk-e annyira, hogy elengedjük azt, ami túl könnyű, de itt van, túl szép, de elérhető,
és elbűvölni látszik azzal, amit ő maga is még csak keres: a látszólagos boldogsággal.
Nagyon hatalmas erő volt számomra, ami akkor kimozdított.
Akkor még nem tudtam, hogy átlendített egy másik útra, eltérített és szinte robbant bennem.
Ma már megköszönöm, hogy megéltem az akkori eseményeket.
Elmúlt belőlem minden negatív érzés, ami akkor felszínre tört,
látom már, hogy életünknek egyik legfontosabb kapujához érkeztünk el,
és mindketten lehetőséget kaptunk egy hatalmas fejlődésre, átnemesülésre, érésre.
Ma már másként élem meg ugyanazt - látom a vergődést, látom a fájdalmat, látom a szándékokat, de már nem ráz meg.
Mert már feldolgoztuk, már kiégett aminek távoznia kellett, már megmaradt az,
ami lényünk  igazi alapja: a szeretet.
Az a szeretet, ami sokkal erősebb kapocs, mint az a kísértés, csábítás,
amit sikerült átfényezni.
Tudom, hogy szükséges volt ez az élmény,
mert nemesebbé tett,
mert kinyitotta szemedet, és az enyémet is,
már felismered a szándékot,
ha közelít, és már tudod, és én is tudom, elfutni nem lehet előle,
egyetlen megoldás megélni, átélni és elengedni.
Gazdagabbak lettünk ezzel az élménnyel, mindketten, Kedvesem.
Köszönöm a Sorsnak, hogy megadatott nekünk.