Iszap

Most, amikor a vörös iszap elönti, ellepi,
elvágja az életet annyi ember előtt,
és szívünk összeszorul látván a képeken,
nehéz nem átgondolni, mit is jelent ez,
mit hozhat még az elkövetkező idő?
Hogyan tudunk ott állni mellettük,
hogyan tudunk szívünkből együtt érezni azokkal a társainkkal,
akik most ezt átélik?
Nekem Pompei látványa jelent meg emlékeimből,
a pusztulás ott is hirtelen érkezett.
Jelek voltak, menekülni nem lehetett.
Miért ez a hasonlatosság számomra?
Még rejtély.
Ha fontos, megvilágosodik, biztosan.
Amit most érzek, és követek, az szívem hangja:
küldöm a szeretetet minden bajba jutott társunknak,
küldöm a fényt,
hogy elbírják a fájdalmat,
a kétségbeesést,
hogy belekapaszkodhassanak,
és könnyebb legyen a megélés.
Legyen ez a néhány sor is azért itt,
hogy eljusson hozzájuk minél többünk segítsége,
együttérzése - minden szinten.
Kérem az oltalmat a szenvedőkre,
kérem, hogy enyhüljön a kín,
az elkeseredés,
kérem az összefogást,
az együtt lépést, amire most ismét hatalmas szükség van.
Kérem, és hiszem, hogy megadatik.
Ámen.