Erő-tér

Egy ideig csak ébredeztem.
Egy kicsit még nyújtózkodtam, erősödtem.
Szűkség volt arra, hogy feleszméljek, és megértsem utamat.
Most már bátran elindultam.
Megtapasztalva a legnagyobb csodát,
amit nem is sejtettem: Önmagam hatalmas erejét,
azt az aranyfényt, mely bennem szunnyadt,
és amiről mit sem tudtam mindaddig,
amíg el nem jött az idő,
le nem tettem zsákjaimat,
le nem tettem mindazt,
ami nyomasztott,
ami eltakarta előlem a Valódi Csodát,
az Erőt,
ami áthat,
ami mozgat,
ami Életet ad,
és amivel Magam is életet adni vagyok képes.
Boldogságom szavakkal le nem írható,
átterjed ez a lebegés mindenre, ami körülöttem él.
Szívem aranyát ragyogón tárom a világ felé,
a belőle áradó fény engem éppúgy melegít,
mint azokat, akik felé küldöm.
Ezt is meg kellett tapasztalnom.
Erről sem tudtam.
Küldöm hát Mindenkinek,
küldöm gyönyörű bolygónknak,
küldöm Földanyának,
küldöm Atyámnak és Anyámnak, 
íme, megérkezett,
él és hat általam és általatok,
ha elfogadjátok.
Fogadjátok, kérlek...
Köszönöm, hogy adhatok!