2010. szeptember 11., szombat

Olvasom a feljegyzéseimet, a tanításokat, amiket kaptam, az eseményeket, amik segítettek, és mintha nem is rólam szólnának.
A mondatok mostanra beértek, a próféciák életet kaptak, már élem, amiről akkoriban csak hallgattam,
kicsit hitetlenkedve, rábólogatva, ahogyan azok teszik, akik még félálomban léteznek. Most már tudom, az utam része volt mindaz, amit megéltem.
A fájdalmak, amik átégettek, amikben szenvedtem, mert nem értettem, vagy leggyakrabban félreértettem, mit is mutatnak felém,
mind erősítettek.
A nehézségek addig tűnnek akadálynak, amíg fel nem ébredünk.
Látom, tudom, hogy hova tartok.
Látom, és boldog vagyok.
Amíg azt hittem, a körülmények kényszerítenek, addig szenvedtem.
A szenvedésnek akkor van vége, amikor kinyílik a szemünk.
A színek, fények megelevenednek, a zuhogó eső is csodákat mutat felém.
Hallgatom és élem a csodáit, mert már nem kívül keresem azt, ami az enyém, már tudom, hogy itt, belül, a szívemben őrzöm, ott is volt mindig, csak másfelé figyeltem.
Most már a megnyugvás és a boldog izzás időszaka érkezett meg életemben: átadni ezt a csodát, közvetíteni felétek, amit kaptam, és hálával megköszönni minden nap, hogy újabb lehetőséget adott,
újabb megtapasztalást, amivel gazdagodom,
újabb játékot, ami felvidít,
újabb örömöket: az ÚJ ÉLETet, amiben már ott van minden,
amire vágytam, és ami minden pillanatban változik, lüktet,
és ismeretlen új távlatokat nyit meg,
ahol ismét felismerhetem ÖnMAGamat,
EGY lehetek azzal, aki teremtett, és aki átölelve tartott, amíg jártam utamat.
A felismerés a megnyugvást hozta el: nem vagyok egyedül, és senki sincs egyedül, minden tapasztalat, minden örömmel vágyott és átélt esemény gazdagítja a bolygót,
emeli Önmagunkat, Társainkat és kihat az Univerzumra.
Ezért hát mindössze csak annyi a dolgunk: felébredni és meglátni, hogy értünk történik minden,
a fejlődésünkért, azért, hogy többek, jobbak, EMBERIBBEK lehessünk,
egyre inkább hasonlatossá válhassunk ahhoz, akiből teremtettünk.
Ezért jöttünk ide, erre a bolygóra.
Ahogy ez már világossá lesz bennünk,
Fénnyé érik, ezt a fényt adhatjuk tovább mindenkinek,
aki kéri, és elfogadja.
Köszönöm, hogy EGY lehetek.
Ámen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése