2010. szeptember 20., hétfő

Hála

Megyünk az úton,
megyünk, és jönnek velünk,
akik már indulni akartak és tudnak.
Követnek és követünk.
Mindenki a maga ütemében.
Szívünk mégis együtt dobban,
akkor is, ha az úton nem látjuk egymást,
akkor is, ha sosem találkoztunk még ebben a testben - lelkünk
mindenképpen összeér.
Összeér és együtt ragyog,
fényünk egyre erősödik,
ahogyan tisztulunk,
ahogyan eszmélünk,
ahogyan szeretni merünk és engedünk.
Látom, hogy egyre fényesebb ez a kör,
látom, hogy egyre szorosabb ez az együttlét,
tágulunk,
tágulunk,
ragyogunk,
szívünkből életre kelünk és életet adunk.
Mi Együtt.
Köszönjük ezt a létet,
köszönjük ezt az áldást,
köszönjük, és ígérjük: fenntartjuk fényünket,
erősítjük a lélek láncot,
velünk a Mesterek,
velünk az égiek,
hitünk és erőnk már segíti felemelkedésünket.
Nézz Te is felfelé,
kérlek,
nézz arra, ahonnan a Nap ragyog,
nézd a csepp virágot: szirmában ott lüktet a Mindenség ereje,
és meríts Te is erőt abból,
hogy látod, érzed és tudod: védve vagy,
védelek,
segítenek,
segítelek,
EGYÜTT mindenre képesek lehetünk,
leszünk és vagyunk.
Mindörökké Ámen.
Köszönöm, hogy itt vagy velem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése