20 év

Nézlek.
Arcod  metszése, tekinteted, szád lágysága mind rólad beszél.
Nézlek, és látlak.
Mekkora ajándéka ez a sorsnak, hogy ha ránézek a kedvesre,
valóban őt látom - annyit, amennyit tudatom mostanra látni enged.
Látom a lelket, aki azért érkezett, hogy segítsen önmagának,
és nekünk is a fejlődésben.
Látom a fényt a szemedben, ami csak mélyebb lett az eltelt évek alatt.
Csodálom ujjaid finomságát,
boldoggá tesz, hogy hallom hangodat,
szavaidban ott lobog az eljövendő idő tüze,
a nem múló láng, ami az évek múltával egyre nagyobb meleget képes adni,
ami tűzzé válik, parázslik szüntelen.
Melegénél annyian töltekezhetünk!
Boldogság visszanézni.
Boldogság látni: az elszánás,
a hit hatalmas erő,
ha álmunkat merészen álmodjuk,
ha hitünket tettekbe formázzuk!
20 év alatt ez a fény emberek tudatába helyezheti el a szikrát,
tömegek indulhatnak el másfelé,
mit eddig valósnak tudtak.
Nem változtál bennem, fizikai tested ma is azt a kisfiút mutatja,
aki a játékot valós igazságnak tudja,
aki meggyőződésből,
megtapasztalásokból megerősödve teszi a dolgát,
amit ajándékul a sorstól kapott,
és aki segíti, gyógyítja,
nyitja bezárt tudatunkat:
ébredjünk,
higgyünk,
tudjunk,
és tapasztaljunk: van más is,
van több is, erőnk velünk van!
Köszönöm a Teremtőnek, hogy megadatott ez a 20 év veled-veletek-velünk!
Isten éltessen, kedvesem!